Ez az interjú az mp3.index.hu-n jelent meg 1999. 10. 06-án.

Egymásba érő zenék

Spontán eszmecsere Palotai Zsolttal

Kicsit rendhagyóan alakult ez a beszélgetős. Van ugyan eleje és vége is, de nincs igazán felfűzve egy gondolatmenetre. Némi koherenciát az adhat mindössze, hogy a Zsolt éppen aktuális bakelitjeivel próbálja bemutatni a jelenlegi dörgést, én meg szerepemnél fogva kötözködök. Bár saját heti lemezadagom feldolgozásával sem igen boldogulok, ilyen ritka alkalmakkor mindig belém hasít a felismerés: még mindig nincs egy olyan rádióm otthon, amivel legalább a Tilost lekagylózhatnám néha.

- P.Zs.: Indítsunk egy kis hip-hoppal San Franciscóból, a nevük NT.

- Ezt rendesen elkezdted.

- Ugyanez az angoloknál a Zero Theory. Hihetetlen, hogy náluk született, hiszen a briteknek ez idáig soha sem volt erősségük a műfaj. Míg az amerikai hip-hop iszonyú erős szociológiai töltéssel bír, Angliában nem igazán tudtak mondani semmit.

- Szerintem a Ninja azért rajta van.

- Igen, de nem mint MC-k.

- Akkor meg ott a Galliano, vagy az Urban Species.

- Jó, általában véve a britek mégsem kerültek annyira a lét peremére. Maga a hip-hop ugye Amerikából érkezett. Az angolok viszont belerakják a zenét, hát milyen hangzás ez? Hallod a hárfát?

- Olyan, mintha valami kortárs darab menne hip-hop alapon. File under: Real contemporary. És legfőbb erénye, hogy mindemellett élvezhető.

- Meselemez. Nagyon jó kiadó a Catskills, ezen is négy zenekar van, mind nagyon komoly, pl. a Pepe Deluxé, akik finnek.

- Szerinted miben gyökerezik a mai dance?

- A diszkóban, mivel maga a tánczene technikája igazából onnan jön. A 70-es években a DJ-k sima funkyt nyomtak, és már nagyon unták, gondold el minden nap ugyanazt. Sokan még ma is ebben utaznak, az milyen unalmas lehet, képzeld el, ott még nem érnek egymásba a zenék, jön egy nóta, vége, aztán következik a másik.

- Egy haverom mutogatja folyamatosan a mai R&B-ket, amiket pár éve még talán csípőből fikáztam volna. Egyre több ’kísérleti’ dolguk van, Ginuwine, Timbaland és a haverjaik egyszer-kétszer nagyon eltalálják. Kommersz, ’gagyi’ ének és minimál techno, aztán zajok, totál lepusztított-butított alapok, együtt mégis hídba megyek tőle.

- Valószínűleg manapság már a funky-t is összerakják, én az elejéről beszélek. Honnan jött az egymásra pakolás? Onnan, hogy nagyon unták már a banánt, és az egyik számot rárakták a másikra.

- Elnézegetem ezeket a külföldi dance-újságokat, a legsúlyosabb táncokról mindig a fekete klubokban készült fotók tanúskodnak. Amilyen táncokat nyomnak, én el tudom képzelni hogy nagyon-nagyon jókat lehet abból is csinálni, persze ha valaki úgy áll hozzá.

- Na figyelj, ez a csávó egyike volt az első hip-hop arcoknak, és mindig nagyon ott volt [ előveszi az új Gangstarr-maxit] . A valódi alkotóknak megvan a saját 'hangjuk', ha az első hallgatáskor nem tudod ki csinálta, akkor is rá fogsz jönni hogy ez a Gangstarr. Ráadásul csak samplerekkel dolgozik... Úgy a legnehezebb megtartani a sajátos hangod, hogy közben állandóan naprakész maradjon a zenéd. Bizonyos szempontból ez a szám is lehetne 89-es. Igazából ez a veleje mindennek, benne kell legyen a most, de ezzel párhuzamosan egyfajta örökérvényűségnek, időtlenségnek is érződnie kell. t év múlva se tudja megmondani senki, hogy mikor készült.

- Kik maradtak még fenn a old school hip-hop időkből?

- Nagyon kevesen, nem is tudnék hirtelen mást előrángatni. A többiek nem találják el ennyire, a Public Enemy se a régi már. De nem állítom, hogy könnyű dolog lenne a megújulás, főleg, ha tíz éven keresztül folyamatosan nyomatod... Nézzük tovább a mostani termést. Itt van például egy japán anyag: Miles Davis remix-album, többek közt DJ Cammel, Bill Laswell-lel, és most forgó Krush-sal. A japcsinak nagyon egyéni a hangja, mégis folyton teljesen új hangzásokat talál ki. Ez a szám is vagy négy részből áll és eszméletlenek az átmenetek... [ a harmadik tételnél] Hallod ezt? Hihetetlen!

- Tényleg érdekes, de számomra csupán egy hangzás. Nemrégiben láttam kint egy Burning Spear koncertet, tradicionális reggae, tényleg ugyanúgy szól húsz éve. Mégis olyan erővel bír, hogy az emberünk még a függöny mögül elordította magát: 'Behold' és az első pár sor meghátrált. Egyszerűen csoda, mikor kijön egy 50 fölötti rasta a színpadra és a kezdő öt percben egy olyan táncot levág, hogy a 18-20 éves speed-turbós kiscsávók szemlesütve hazakullognának. Tudod ilyenkor úgy érzem, nem mérföldekre, de fényévekre vagyunk attól a szinttől. Persze az sem tökéletes, legfeljebb pár pillanatra, hisz hol vannak belőle a mai hangzások, de ebből meg hol van az a fajta lélek. Hogy vagy te ezzel?

- Egyrészt az egész mai zene egyik alapja a dub, vehetjük a hangzást, vagy egy csomó ma használatos technikát, nagyon sok mindent. Másrészt ének nélkül elég nehéz felvenni ezekkel a versenyt, mivel az emberi hang mindig is alapvető lesz a zenében.

- Nem kevés vokális drum & bass-szel találkoztam már.

- De nem az a jellemző, pont most olvastam egy interjút Roni Size-zal. llítása szerint, ők most jutottak el arra szintre - pedig ő elég régóta benn van -, hogy merjenek énekhangot használni. Helyesebben, hogy már biztos kézzel nyúljanak hozzá, megfelelően helyezzék környezetbe.

- Az igazi nagy énekesek tudják, mi folyik körülöttük. A Baaba Maal perkása úgy szólózott, hogy a mester húsz centiről sasolt, és rettentő szigorú szemekkel tartotta a dob fölé a mikrofont. Bármelyik zenésze is rontott, azonnal hátrapillantott, kapja már össze magát, viszont a következő pillanatban már egy mindent megbocsátó mosoly következett. Egyszerre tudott kívül lenni és belül maradni. Olyan meg aztán végképp nincs, ahogy a kisgyerekek táncoltak. Nagy rajongója vagyok a tánc-technikáknak, de ez megtanulhatatlan az európai ember számára.

- Mindig is meg voltam róla győződve, hogy a fehér ember mindössze próbálkozik. A feketék soha, ők inkább csinálják. Abszolút belülről és a vérükből jön az egész, viszont a fehérek 98%-a sajnos csak megpróbálja, és vagy összejön vagy nem. Oké, néha sikerül, de a fekete ember eleve nem így áll hozzá. Az Éri Pityu mesélte a Dél-Afrikai tapasztalatait: arrafelé a buszmegállóban is folyamatosan nyomják, érted? Egyfolytában énekelnek és táncolnak, ez a létezésük egyik alapja. Számomra ez a harlemi utam során derült ki: a fekáknak így állt be az agyuk, így lépnek, így mozdulnak, folyamatosan szól a fejükben a zene.

- Sok fekete produkcióban is csupán az agyalást látom.

- Végül is mindegy melyik úton mész, ösztönösen vagy pedig tudatosan átgondoltan.

- De szív nélkül nem megy.

- Hát úgy valóban nem. Különben a fehér ember is eljuthat egy ilyen szintre, csak neki mindig keményen kell törekedni, míg a feketéknek ez természetes érzés. Nekem mindig az volt a leghihetetlenebb, - mondjuk egy Fela Kuti hallgatásakor -, hogy folyvást súlyos szövegekkel bombázzák az értelmed, milyen szörnyű az életük, éheznek, nincstelenek és elnyomják őket, erre föl ők mindeközben buliznak. Velünk ellentétben náluk nincs helye szomorú dalnak.

- Dettó ezt tapasztalom a reggae-ben.

- A mostani tánczenét tekintve mindenesetre ne felejtsd el, mióta használja az ember a hangját, és hány éve használja a gépeket. Egyszerűen idő kell, amíg megtanulsz a gépekkel bánni, hogy azon keresztül azt csináljon, amit akar. Mert ha van egy hangbéli adottságod - tehát nem kell próbálkozni, hanem árad -, akkor bármit csinálhatsz, megbolondul mindenki, az is, aki soha nem hallott még hasonlót. Ugyanennyire fontos, hogy ki áll a gépek mögött, mert van, hogy fabatkát sem érsz a lehengerlő hangoddal, más meg viszonylag gyenge hanggal is hihetetlen dolgokat tud művelni. Ugyanígy rossz lemezekből is lehet jól játszani, meg a legjobb lemezeket is el lehet szúrni, attól függően, éppen milyen állapotban van az ember. De egy igazán profin sosem érzed, hogy most fáj a háta, vagy bármi nyűge lenne, amikor fölmegy a színpadra.

- Kevés is van belőlük. A Mixmaster Morrisnak a Török Fürdő nagytermében csak csapkodásra futotta, de előtte a chill-out részlegben lehengerlő programmal rukkolt elő. Azt a röpke órát nagyon összeszedte.

- Távolról sem rosszindulatból, de valószínű nincs is több a műfajban.

- Úgymint minden, az ambient tágítható.

- Ebben a stílusban közel sem készül annyi felvétel, hogy mondjuk még négy óra múlva is izgasson. Többek közt ez is óriási hátránya egy élő zenekarnak a DJ-vel szemben. Egy derekasabb lemezlovas még öt órányi rakosgatás után is változatos tud lenni, ellenben kétlem, hogy a színpadon három óránál többet kibírsz: utána már halál. Sokszor hallani, hogy az egész mai zene tulajdonképpen maga a DJ kultúra. A Prodigy-féle bandák nem futottak volna be a számaikat játszó DJ-k nélkül. Manapság ha nem hallanak, nem is létezel.

- Szóval akkor hol keressük a jó DJ-ket?

- Nem tudom... Az biztos, hogy hihetetlen zenedömping árasztotta el a piacot. Az eladásnak lőttek, ha a terjesztés nincs egy nagyágyú kezében. Persze úttörők mindig lesznek, akik leszarják, hogy veszik-e vagy hallgatják-e egyáltalán a kiadványaikat. A Ninja nem most kezdte, de a mai napig szinte bármelyik lemezüket rakod fel, az működik. Ettől függetlenül persze még padlóra kerülhetnek.

- Könnyű nekik, nem ebből élnek.

- Bennem ez mindig felvet egy kérdést. Arról van szó, hogy ha valami másból tartom fenn magam, akkor az nyilván a zene rovására menne. Valójában annyira elképesztő az iram, hogy a jelenlegi körülményeim közt 24 órából húszat biztosan a zenélésre kellene fordítanom. Szép dolog a függetlenség, de igazából az a legszerencsésebb, ha meg tudsz élni a szíved csücske foglalkozásból. Ez különben külföldön is téma, gyakran hallom az idelátogatóktól.

- Hogyan ítélik meg zenéinket a külföldiek?

- Egy hazai zenekar - ha egyáltalán kijut - maximum vállveregetésig viszi, mivel kirí, hogy Magyarországról jött. Sajnos az itthon készült számok bakeliten lejátszhatatlanok, mellé raksz egy külföldi lemezt és lemossa. Nem működik, mert nem szól, PC-vel meg lehetetlen nagyot ütni. Talán ha rendes stúdióba kerülnél... de még akkor is ott a keverő, ami most az egésznek a lelke. A Freq Nasty körülnézett az I& I-ban, és közölte, hogy szinte ugyanilyen cuccokon dolgoznak, egyet kivéve - a keverőt. Hja kérem, hát ezért bírnak ők megszólalni.

- Most mit hallani?

- Jerry Beat, amerikai hip-hop, nagyon komoly. Mellesleg ez a műfaj nemcsak a tengerentúlon, meg a szigetországban erős nagyon, mostanában például a francia hip-hop is rendkívül feljött. Velünk ellentétben náluk minden réteg önálló és erős. A városi folklórjukban mindent megtalálsz, és a saját dolgaikat sokkal jobban erőltetik, mint a kintieket. Franciaországban, vagy mondjuk Olaszországban messze több zenét adnak el a helyi előadók, mint az angol zenekarok.

- Nálunk is kaszálnak a hazai slágergyártó együttesekkel.

- De itthon ez csak az elég népszerű zenét játszó bandákra igaz. Az említett országokban viszont minden egyes rétegzenét eltart a közönsége.

- A külföldi piac sokszorosa a mienknek.

- Úgy van, a lemezeladásokkal fönn tudod magad tartani, esetleg még a rádiódat, vagy a lemezboltodat is.

- Magyarként akkor van esélyed, ha érdekesebbet csinálsz mint a kintiek.

- De itthon igazából mindig az a kérdés, hogy az éppen divat-e vagy sem.

- Állítólag a sztár DJ-knek sem egyszerű, hiszen még a Budai-tól is azt hallani, hogy haladna ő gyorsabban, de éppen a közönsége nem engedi.

- Na jó, de a Shyguys-hoz képest ő is kifejezetten alternatív. A V.I.P.-hez képest még a Sterbinszky is progresszív, igaz, hogy ő mulatós zenét játszik, nem véletlenül az ő partijait látogatják legtöbben. Az emberek a divat felől közelítenek, nem érdekli őket honnan jön és hova megy egy muzsika, meg egyáltalán mit jelent. Angliában tisztában vannak vele, hogy az a hang miért van ott, és miért pont az a hang. Számukra magától értetődő a folyamat, mivel a zene ott történt meg velük az utóbbi akárhány évben.

- Nem biztos, hogy ezt mindenkinek tudatosan kéne értelmezni, rá lehet kattanni előzetes tapasztalatok nélkül is.

- Na, de csak hiányzik a gyökere!

- Azért a szigorúbban vett undergroundot tekintve is kétezren tomboltak a legutóbbi Törökbálinti bulin. Sajnos nem tudtam elmenni, de még a tapasztaltabb, kritikusabb haverok is azzal jöttek, hogy igen vagány zenéket nyomtatok. Egyik ismerősöm szerint, - aki a ’büntető’ jellegű jungle bulijaidat egyébként előszeretettel fikázza, - mégiscsak te vagy a király. Na, csak azt akarom kihozni ebből, hogy itthon is érződik némi fejlődés, még ha túlontúl lassan is.

- A mai fiatalok, legalábbis a budapestiek, sokkal szerencsésebbek, mint mi egykoron. Én nem tudtam bekapcsolni egy Tilos rádiót soha a büdös életbe. Tíz év kemény munkája alatt kitermeltük - ilyen hülye szóval - a közönségünket, ami még a francia viszonyokhoz képest is sokkal erősebb, százalékban is jóval nagyobb. Párizsban előfordul, hogy ismertebb DJ-re is csak kétszáz ember kíváncsi.

- Értem, de Törökbálint a mi kis fesztiválunk. Hányan járnak például a Trafós bulikra?

- Nem túl szerencsés viszonyítási alap. Egyrészt keddi napokon rendezzük, másrészt a korlátozott férőhelyű klub rendesen megtelik.

- Miért vélekednek még rólatok, öreg rókákról is ilyen hullámzóan?

- A DJ-k mellett sok múlik az adott pillanaton. Lehet, hogy ugyanaz a szám nagyon tetszene, ha máskor hallanád. Egyszerűen a megfelelő környezetben kell lejátszani a zenéket. Ugyanaz a lemez sem fog működni, ha rosszkor, rossz helyen játszod le. Lehetséges, hogy egy más alkalommal pont ugyanattól a DJ-től hallod újra, és csodálkozol, most miért jó. Egyszóval ez DJ felelőssége, a kevésbé ütős zenéket is tudni kell lejátszani. Például a Josh Wink itteni szettjében bizonyos számok színtiszta zajok voltak. Szerintem az a közönség se előtte, se utána nem hallott még hasonlót sem, mégis megőrültek. Abban a pillanatban mindenki meg volt róla győződve, hogy éppen a világ legjobb zenéjét hallja. Gyakran tehát az időzítéssel van a baj, nem magával a zenével. De most mutatok valami egészen lenyűgözőt, na itt tartunk, ez már a jövőbe nyúlik. New school, de nem a durva fajta, hanem egy egészen finom változata: Ils, a Fuel kiadótól. Amikor kint voltam a Tipper stúdiójában, mesélte, hogy éppen akkor ment át az Ils egy másik helyre. Ez is nagyon furcsa, a legtöbben stúdióváltás után más zenét kezdenek csinálni. Ez a lemez minden korábbi munkájánál finomabb, már abszolút a tér különböző pontjain helyezte el a hangokat. Ilyeneket szeretek a rádióban játszani, ahol sokkal szabadabban tudom váltogatni a hangulatokat. Táncoltatni sokkal nehezebb, a Tilos az t is azért hagytam abba. Minden nap újra és újra átmosta az agyamat, pedig nem is diszkónak indult. Egész egyszerűen nem is olyan zenéket játszottam amire táncolni kéne, viszont egyre több ember jött és egyre inkább táncolni akartak.

- Manapság hogy fér meg benned a rádiózás és a partizás?

- A legfontosabb, hogy a bulik közönsége azonnal visszajelez. Nem voltam jelen, de mesélték, hogy egyszer az Almássy téren a DJ-pultot lerakták a terem közepére, ahogy régen Jamaikában volt szokás. A buli kellős közepében vagy, érted? Nem ám eldugnak valahová hátra, vagy fentre, hogy lehetőleg senki se lásson, és viszont. Csupán a kontrollból nem derül ki, hogy valójában mik a történések. Visszatérve a kérdésre lenne azért átmenet a két véglet között, de a mai napig nincs egy hely a városban, ahova jó zenék mellé ülhetsz le beszélgetni.

- A Darshan és csatlósai lennének erre hivatottak, de olyan halkra fogják a zenét, hogy az már inkább zavaró.

- Ez a másik, egy bécsi kávéházban úgy dörren a cucc, hogy leszakad a fejed, ugyanakkor szót is tudsz váltani. Nálunk meg örülni kell, ha egy nagy bulin sikerül normálisan megszólalni, nem ám egy kávézóban. Pedig ez lenne a minimum.

- Mit fogunk mi ebből az egész felhajtásból tíz év múlva megjegyezni?

- Főként a komplett számokat tudjuk felidézni. Egy dalra inkább visszaemlékszel, mert az ének, a dallam könnyebben megjegyezhető. A mai zene azonban nem erről szól, nincsenek már külön számok, egybe folyik minden. A DJ műsorában nincs szünet, vagyis hát van, - mert néha csendnek is kell lennie, - de ritkán. A zenék nem az első hangtól az utolsóig szólnak, hanem arra jön még valami, aztán megint egy újabb, és a végén már nem is tudod, hogy valójában mit hallasz. Ily módon tényleg nagyon nehéz visszakövetkeztetni, hogy neked egyáltalán melyik tetszett: most az egy valami volt, vagy több részből pakolták össze. Egyedül talán a vokál segíthet az azonosításban. Közben azért rengeteg zene születik, amely az első hangtól az utolsóig kész, nem kell már vele semmit sem csinálni.

- A különböző műfajok egymásra találásában még bőven van lehetőség. A Howie B és Sly and Robbie-ék közös lemezén szerepel pár nyerő szám, vagy ugyanennek a zenész/producer párosnak az X-Uhuru című lemeze a Black Uhuru egykori énekesével, Michael Rose-zal ugyancsak nem érdektelen. Számos gyengébb albumot összehoztak már külön-külön, most azonban gondoltak egyet, a dub-techno már megvolt, legyen akkor egy kis reggae-techno. Tudomásom szerint hasonló még nem született korábban, egy-két szám kifejezetten padló. De továbbmegyek, az egész világzene területe nagyjából egészében kihasználatlan. És pont olyan arcok, mint a Baaba Maal - vagy a kiadóik - nyitnak, nem hiába a Filla Brazilia remixelte őket. Tudom, hogy te megtalálod melyik ’world music’-kal érdemes kezdeni, ezért hiányolom tőled az ilyeneket. Bár a múltkor a Wiseguys-os DJ és Derek Dahlarge utáni műsorodban bigbeat alá érdekes dolgokat pakoltál, teljesen máshonnan származó ének részeket. Jó párszor azt hallottam, amiről most beszélek.

- Tényleg ez a jövő. A hagyományos zenekar és a DJ találkozása egy kicsit megfordul, most a lemezlovast már nem a zenekar mögött használják. A feladata nem merül ki a scratch-cselésben és az alapok nyomogatásában.

- Itt volt például nemrégiben a Fundamental.

- Nem sikerült kijutnom.

- Sokat nem vesztettél, azonban a nem kifejezetten világraszóló ötletük - vegyünk egy tradicionális szufi zenekart, plusz egy kütyüst és egy lemezjátszóst, - eredménye is telibe trafált egyszer-kétszer.

- Ma kizárólag a zene tudja azt az életérzést nyújtani, amit rajta kívül semmi. Hozzá képest sehol sincs a többi művészeti ág. Nem véletlen, hogy már minden területen előtérbe lépett, szinte a zene viszi a hátán a filmet, a színházat, a reklámokat, stb. A hangokból tökéletesen kiderül, mi folyik a világban, nem kell elmesélje senki, a film így pereg közben az agyadban. Amikor a TV-hez hívnak dolgozni, mindig azt mondják a végén, hogy ne ennyire jó zenéket vigyek. Nem tudtak alá megfelelő képeket rakni, ember, ami hozná a hangok minőségét. A zene megeszi a képeket. Ebből élnek a TV-sek, hallanak valamit, és hozzáillesztik a képeiket. Egyébként mindez a zene hihetetlen tempójú fejlődésének köszönhető. Sokan megállás nélkül alkotnak - Londonban például nem lehet az Ed Rush-sal találkozni -, mindig a stúdióban van, az egész olyan, mint maga a zene: folyamat. Egy lemez elkészültekor nem ülnek neki pihenni, állandóan dolgoznak. A Tipper stúdiójában például a keverő alatt egy kisebb hálófülkét alakítottak ki, ők már holnapig sem tudnak várni. Ezáltal persze elképesztő mennyiségű zene születik.

- Emiatt fog átalakulni a teljes lemezpiac. Ha a nyugat ésszerűsítő törekvéseit nézzük, nem fognak előre legyártani ennyi lemezt, nem éri meg raktározni. Szépen lehívod majd a számítógépről a kívánt számokat. A gyűjteményeket digitalizálják, a legújabb dubplateket is lehívhatod az adatbázisokból. Mindenki maga DJ-zhet rendkívül egyszerűen, vagy rábízza egy programra a mixelést. Beválhat a jóslat, hogy eltűnnek a DJ-k.

- Nem fognak eltűnni. Persze te, vagy akár a gép is összerakhatja, de az is csak egy lehetőség lesz a sok közül. Ma Angliában a legtöbbet eladott hangszer a lemezjátszó, nem pedig a gitár, vagy bármi más. Ha belegondolsz, külföldön már tíz éve mindenki DJ volt, boldog-boldogtalan otthon gyártotta a mixeit. Nálunk ez még ma sem széles körű.

- És mit gondolsz az internetes terjesztésről?

- Még inkább egybenyitja a teret. Újabb lehetőség, hogy a készítés után rögtön eljuthad hozzád egy szám. De hogy a lemezjátszó eltűnne? Biztos hogy nem, érted, most is lehetne CD-ről játszani, vagy bármi másról.

- A mai DJ-zésnek vannak határai, a két kezed és maximum három lemezjátszó áll rendelkezésre. Továbbá tengernyi anyag nem létezik, illetve nem lelhető fel bakeliten. Kint már fel-feltűnnek a két DJ-s fellépések, nem ’back to back’, hanem egyszerre, mint egy kvázi DJ-zenekar. Ehhez jöhetne mondjuk még egy-két sampleres.

- Hát igen, egyre nehezebb bírni az ütemet. Ráadásul a rádió műsoraiba szerencsére a szigorúan vett tánczenénél jóval többféléből válogathatok. De a heti információhoz még így is, a végvidéki Budapesten is hozzájutok. Hetente össze kell pakolnom a friss számokat, mert a következő héten már megint annyi újdonság van, hogy ellep. Rég hátradőlhetnék, annyi zeném felgyűlt már, simán kitartana a hátralevő időszakban. Természetesen ez is működhet, de az igazi kihívás összerakni az újat a régivel, csak így kerek az egész. Na menjünk tovább, nálam most ez az első, Alex Gopher, francia gyerek, a hang pedig Billie Holiday-é... ember, ahogy ez föl van építve...!

- House, dub effektek, soul-os ének, techno, és funky, na ez már olyasmi, amiről beszélek.

- Abszolút, mindenből pont annyi és pont ott. Mégegyszer hangsúlyoznám, hogy meg kell tanulni bánni a gépekkel, és ez nem kevés idő.

- Mutasd már meg azt a Todd Terry-t, hallom a house csávó csinált egy drum & bass lemezt. [ forog a tű] ... Elég hardcore a korábbi dolgaihoz képest.

- Rendben van, ráadásul ugyanúgy szoktam 33-ason is játszani [ átkapcsolja] . Elég sok zene működik mindenféle sebességen, és igazából nem is tudod eldönteni, hogy most valójában melyik a jó. Stílusok születhetnek így. A Carl Craig rendezett egyszer olyan bulit, hogy jungle lemezeket játszott le 33-on. Ráadásul ha lelassítod a lemezt, a hangok sokkal teltebbek válnak, mindent máshogy hallasz. És itt jön be újra a DJ fontossága, mert szabadon játszhat [ visszakapcsolja] .

- Jobb volt 33-ason, ez inkább kondizás.

- Nekem is úgy tetszik. Na ez még föl fog lelkesíteni, Thievery Corporation.

- Ebben is benne van minden. A haverok voltak a kiadó, a K7 bécsi buliján, szerintük is mindent vert a Thievery. Dubos-bigbeates-easy listening, és rendkívül táncos. Hogy mennek a Trafó estek?

- Eddig nagyon kellemes tapasztalatokat hoztak. Meglepődtem, hogy már 11-től megjelenik a közönség, nekiállnak táncolni, és egyig masszívan ropják. Ez az egészséges, másnap fel tudsz kelni dolgozni menni.

- Két óra tánc után meg már bőven le lehet fáradni.

- Tessék, ezt is direkt neked tettem fel, egy house szám Mr. Gone-tól.

- Felraktál már ezer zenét, a javát meg eltitkolod? Na most mondd meg, nem erre a ritmusra lehet a legjobban táncolni?

- [ Kelletlen morgás az orra alatt] Igen, de nagyon kevés az ilyen. Különben minden zenére lehet nagyokat táncolni, ha benne van a funk.

- Nekem nem kell bizonygatni. Tessék, itt már ez is kezd uncsi lenni, lehetne még dobni rá valamit.

- Ez tipikus nyári zene, ezért sajnálom, hogy nem 24 órás a Tilos. Csomó zene csak hajnalban működik, de vannak kifejezetten délelőtti, meg délutáni zenék. Egyszóval a vasárnap délelőttöt nem tudod pótolni kedd éjszaka, pedig imádnék abban az időben rádióműsort szerkeszteni.

- Akkor még én is hallgatnám.

- És milyen zenék szólhatnának! Úgy meg "csak" marad a szombat tíztől éjfélig, és pénteken éjféltől ameddig bírom, ha éppen nem játszom valahol. Nagyon sok múlna azon is, hogyan tudunk megszólalni. New Yorkban hallottam először olyan basszust a rádióban, hogy ugyanazon a CD-n azt te nem hallod. A Daft Punkos arc ugyanezt mondta egyszer, hogy az amerikai rádiók basszusa verhetetlen. A mi zenénknek az összes többi rádióadót le kéne söpörnie hangzásban, jelenleg viszont még a Civil is jobban szól nálunk. Amikor átkapcsolom bent a stúdióban, kétszeresére kell toljam a pótit, hogy megtartsam az adáserősséget. Hát akkor miről beszélünk?

- Jelenlegi abszolút kedvenceid?

- Az Alex Gopher mindenképpen, a house-tól a szerelmes zenéig mindenbe belefog. Aztán egy- két jungle, a Bad Company elképesztő, tiszta UFO-zene. Roni Size-ék is tartják magukat, meg az Ed Rush.

- Ez most éppen mi?

- A francia DJ Cam a Davis remixről. Arra azért kíváncsi lennék, milyen zenét csinálna napjainkban az öreg jazz ember... A Palika megnézte Courtney Pine-t, szerinete remek volt... Ez a pillanatnyi kedvencem a tánczenében: Mint Royal, bigbeat rockzene.

- Olyan ’Mint’ a Fatboy Slim.

- Igen, de ő most egy kicsit átfáradt, ezek meg itt buliznak. Törökbálinton felraktam, megőrültek a népek. A vége átmegy dubba, figyeld, hogy kitölti a teret! Na, itt már teljesen kész vannak...